Szeretve egybeolvadni,
Szárnyalva együtt örülni!
Örülni, kizárni a bút…,
Szeretni. Ha már nincs kiút.
Szerettél már fájva? Szerettél már félve?
Ezer dolgot bánva, s még többet remélve?
Voltál bizonytalan, s közben bizakodó,
Messze repítetthez görcsös-ragaszkodó?
Megtörtént-e Veled, mikor eszed tiszta,
Őrült lángú szíved pont akkor húz vissza?
Megtörtént-e Veled, éppen tőled kérdem:
Elveid feladva őrülsz- küzdesz értem?
Volt-e erős hited, vak bizakodásod,
Volt lehetetlenben szilárd megnyugvásod,
Fejben gyilkoltál már, mást, vagy akár engem…?
Tiszta szívvel tudva: nem szabad ezt tennem?
Csináltál már őrültséget,
Fogadtál már vak szentséget,
Fájt-e már az önzőséged,
Láttál nagynak semmiséget?
Távlatokat egyesítve,
Időt-teret sűrűsítve
Éreztél már bizonyságot,
Érte adták a világot?
Szeretve egybeolvadni,
Szárnyalva együtt örülni,
Szeretni, ha más nem marad,
Elhagyni a fölös szavakat.
3 hozzászólás
Az utolsó sorod hatott rám leginkább. Hagyd hatni Te is.
Üdv. a.
Az ilyen hozzászólásoknak, őszintén megvallva, nem látom az értelmét. Ha úgy gondolod, hogy a szavaim fölöslegesek, akkor minek olvasod a verseimet, és minek szólsz hozzájuk???
Jó sok kérdést tettél föl nekünk, és ügyesen válaszoltál rá az utolsó rövid verssakban.
Nekem tetszik a versed.
Kata