Szeretve lenni

Az apró emlők nem sokáig bírtak,
elválasztottak korán jelnek, sírnak:
minden élet fölé szegeztek

nevetésül nyilaknak, orvul tegeznek.
Nem kívántam, s mégis úgy szerettek,
s mint vérvirágok, szívemen kinyíltak.

Szirmokba borultak az arcok, szemek,
lüktető jelenbe a tegnapi sebek,
de a szeretet megalvadt a testen:

nem hagyja, hogy káromlása keljen,
hogy bántás bimbózzon az ajkainkra:
szerelem ül fáradt ember-tagjainkra.

Mert Te is itt lógsz mellettem, Kedves.
Itt találsz értelmet, hogy szerethess:
mert minden könnyű a szerelemben,

a fájdalom, a bűn és minden, minden
könnyű, ha más választásod nincsen,
mégsem nyersz jutalmat az élettől ingyen.