Szergej jeszenyin: A kéregető kislány

ПОБИРУШКА

Плачет девочка-малютка у окна больших хором,
А в хоромах смех веселый так и льется серебром.
Плачет девочка и стынет на ветру осенних гроз,
И ручонкою иззябшей вытирает капли слез.

Со слезами она просит хлеба черствого кусок,
От обиды и волненья замирает голосок.
Но в хоромах этот голос заглушает шум утех,
И стоит малютка, плачет под веселый, резвый смех.
______________________________________________

A KÉREGETŐ KISLÁNY

Sír a kislány a bojárház díszes ablaka alatt,
Víg kacagás árad bentről, hangja, mint ezüst patak.
Sír a kislány, dermeszti őt őszi viharok szele,
Törölgeti sűrű könnyét elgémberedett keze.

Könnyes arccal kér falatnyi összeszáradt kenyeret,
Hangja a felindulástól egyre halkabb, csendesebb.
De a házban gyönge hangját elnyomja a bál, a zaj,
Kinn zokogva áll a kislány, benn – az éles, víg kacaj…

* * * * *