ПЕСНЯ СТАРИКА
РАЗБОЙНИКА
Угасла молодость моя,
Краса в лице завяла,
И удали уж прежней нет,
И силы — не бывало.
Бывало, пятерых сшибал
Я с ног своей дубиной,
Теперь же хил и стар я стал
И плачуся судьбиной.
Бывало, песни распевал
С утра до темной ночи,
Теперь тоска меня сосет
И грусть мне сердце точит.
Когда-то я ведь был удал,
Разбойничал и грабил,
Теперь же хил и стар я стал,
Все прежнее оставил.
____________________________
EGY VÉN ÚTONÁLLÓ DALA
Kihunyt nekem az ifjúság,
Az arcom sápadt, fonnyadt,
Már nincs a régi bátorság,
Erőm, mi volt, elolvadt.
Előfordult, bunkómmal én
Ötöt lábról levertem,
De vézna lettem mára, vén,
Ó, sors, siras_distincts meg engem!
Előfordult, hogy reggeltől
Danásztam késő estig,
De most a búbánat megöl,
Folyvást szívemre fekszik.
Valaha vakmerő legény,
Raboltam számolatlan,
De vézna lettem, gyenge, vén,
S mindent, mi volt, feladtam…
* * * * *
1 hozzászólás
Elgondolkodtató, szép versedet szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa