Szergej Jeszenyin: Életem

МОЯ ЖИЗНЬ

Будто жизнь на страданья моя обречёна;
Горе вместе с тоской заградили мне путь;
Будто с радостью жизнь навсегда разлучёна,
От тоски и от ран истомилася грудь.

Будто в жизни мне выпал страданья удел;
Незавидная мне в жизни выпала доля.
Уж и так в жизни много всего я терпел,
Изнывает душа от тоски и от горя.

Даль туманная радость и счастье сулит,
А дойду — только слышатся вздохи да слезы.
Вдруг наступит гроза, сильный гром загремит
И разрушит волшебные, сладкие грезы.

Догадался и понял я жизни обман,
Не ропщу на свою незавидную долю.
Не страдает душа от тоски и от ран,
Не поможет никто ни страданьям, ни горю.
__________________________________________

ÉLETEM

Mintha életem kínokra lenne ítélve;
Bú, baj együtt az utamnak keresztbe tett;
Mintha örömtől megválnom örökre kéne,
Keblem bánattól, sebektől gyötörtetett.

Mintha éltemnek kín lenne jussa csupán;
Olyan sors jutott nékem, hogy nincs, ki irigyli.
Sokat, sokfélét tűrtem az élet során,
Lelkem bánat, gond egyaránt úgy kimeríti.

Ködös messzeség ígéri: boldog leszel,
De csak sóhajok tudják, s a könny, odaérsz-e…
Hogyha égzengés, vihar jön félúton el,
Azzal álmodnak, bűvösnek, édesnek – vége!

Hamar rájöttem s felfogtam: csalárd a lét,
Mire nincs irigy, azt a részt magam se kérem.
Lelkem bú-bajtól, sebektől így marad ép,
Senki nem segít ellenük amúgy se nékem.

* * * * *