Szergej Jeszenyin: Felhők száz kancája…

ТУЧИ С ОЖЕРЁБA…

Тучи с ожерёба
Ржут, как сто кобыл,
Плещет надо мною
Пламя красных крыл.

Небо словно вымя,
Звезды как сосцы.
Пухнет Божье имя
В животе овцы.

Верю: завтра рано,
Чуть забрезжит свет,
Новый под туманом
Вспыхнет Назарет.

Новое восславят
Рождество поля,
И, как пес, пролает
За горой заря.

Только знаю: будет
Страшный вопль и крик,
Отрекутся люди
Славить новый лик.

Скрежетом булата
Вздыбят пасть земли…
И со щек заката
Спрыгнут скулы-дни.

Побегут, как лани,
В степь иных сторон,
Где вздымает длани
Новый Симеон.
________________________

FELHŐK SZÁZ KANCÁJA…

Felhők száz kancája
Nyerít vemhesen,
Lángok vörös szárnya
Táncol felettem.

Tőgybimbó az égnek
Minden csillaga.
Úr nevétől kél meg
Birkának hasa.

Hiszem: holnap reggel,
Épp csak virrad még,
Ködben ébredez fel
Egy Új Nazarét.

Zeng mezei kardal:
Születés van, új…
S mint kutya, a hajnal
Vakkant hegyen túl.

Jól tudom, lesz annyi
Felzúdulás még,
Új lényt magasztalni
Nem fog ez a nép.

Lesz föld-szájban kardból
Damaszki pecek,
És az alkony-arcról
Csont-nap, sok pereg.

Mint szarvas, más tájra
– Sztyeppen át, síkon –
Futnak, hol kitárja
Karját – Új Simon…

* * * * *