УЗОРЫ
Девушка в светлице вышивает ткани,
На канве в узорах копья и кресты.
Девушка рисует мертвых на поляне,
На груди у мертвых — красные цветы.
Нежный шелк выводит храброго героя,
Тот герой отважный — принц ее души.
Он лежит, сраженный в жаркой схватке боя,
И в узорах крови смяты камыши.
Кончены рисунки. Лампа догорает.
Девушка склонилась. Помутился взор.
Девушка тоскует. Девушка рыдает.
За окошком полночь чертит свой узор.
Траурные косы тучи разметали,
В пряди тонких локон впуталась луна.
В трепетном мерцанье, в белом покрывале
Девушка, как призрак, плачет у окна.
________________________________________
MINTÁK
Tisztaszoba mélyén leány előtt vászon,
Azon öltött minták: kereszt, rengeteg.
Embereket rajzol, holtakat tisztáson,
Piros virág ékít halott kebleket.
Finom selyemszála egy harcost ábrázol,
Az a hős volt titkon szíve hercege…
Ott fekszik, csatában esett el a bátor,
Vérének mintája: gyékény levele.
Pislog már a lámpa, az utolsót ölti,
S fátyolos szemekkel a lány föltekint.
Végtelenül búsul. Zokogásban tör ki.
Miközben az éjfél mintákat ölt kint.
Felhők zilálták szét gyász-fekete haját,
S holdat ejtett rabul a sok finom szál.
Félénk fénybe, fehér gyolcsba rejtve magát
A leány, mint szellem, sír az ablaknál.
* * * * *