Szergej Jeszenyin: Nagyanyó meséi

БАБУШКИНЫ СКАЗКИ

В зимний вечер по задворкам
Разухабистой гурьбой
По сугробам, по пригоркам
Мы идем, бредем домой.
Опостылеют салазки,
И садимся в два рядка
Слушать бабушкины сказки
Про Ивана-дурака.
И сидим мы, еле дышим.
Время к полночи идет.
Притворимся, что не слышим,
Если мама спать зовет.
Сказки все. Пора в постели…
Но а как теперь уж спать?
И опять мы загалдели,
Начинаем приставать.
Скажет бабушка несмело:
«Что ж сидеть-то до зари?»
Ну, а нам какое дело, —
Говори да говори.
___________________________

NAGYANYÓ MESÉI

Téli estén kertek alatt
Vonul vígan csapatunk,
Utunk hóbuckák közt halad,
S végre itthon is vagyunk.
Szánkózásnak mára annyi,
Leülünk, két gyereksor,
Nagyi meséit hallgatni
A bolondos Ivánról.
Lélegzetünk visszafojtva
Ülünk, éjfél közeleg,
Fülünk anyut meg se hallja,
Ha szól: „Ágyba, gyerekek!
A mesének mára vége…”
De lehet így aludni?
Oda van az esti béke,
Tiltakozunk vadul mi.
Nagyanyó szól, bátortalan:
„Hajnalig is itt leszünk…”
Mi meg: Na, és akkor mi van?”–
Mesélj, mesélj csak nekünk!

* * * * *