Szergej Sztrelec: Ennyi volt

Вce

Вот ушло божественное чувство
И не важно, в этом чья вина.
Без любви в душе так стало пусто
Как в сосуде хрупком без вина.

Нет азарта, сладкого дурмана
Спит кураж и улетел порыв.
Не найти мне слова без обмана
Не вернуть счастливейшей поры.

Словно сердце заточили в клетку
Сумрачное небо на заре.
Лист последний оторвался с ветки
И свечу задуло в алтаре.

Но глаза раскрыты, ум логичен.
Просто все и ясно все вокруг.
И заходит жизнь в тот ритм привычный
Начиная неизвестный новый круг.
___________________________________

Ennyi volt

Elhalt az az égi érzés bennem,
Az se fontos, hogy ki vétkezett.
Szerelem, ha nincs, sivár a lelkem,
Mint üveg, mely üres és repedt.

Szenvedély sincs, édes mákony benne,
Alszik merszem, elmúlt a roham.
Szót sem lelek, mely hamis ne lenne,
Legboldogabb időm – odavan…

Nincs kiút, szívem, a kalitkából,
Hajnal tájt oly szürke lett az ég.
Utolsómként hullt levél a fáról,
S az oltáron már gyertyám se ég.

Ám a szemem lát, az eszem kapcsol,
Ennyi volt, világos, ébredek…
Élek szokott ritmusban holnaptól,
Ismeretlen, új kört kezdve meg.

* * * * *