Szeszélye az életnek,
Félre értett érzelmek,
Illatok és emlékek,
Nem létező félelmek,
Álruhájában elbújt
S úgy tört fel megint a múlt,
Lent a mélyben meglapult,
S mikor kellett megvadult,
Ő Nem sírt, és nem örült,
S Én Nem éreztem, csak az űrt,
Szeszélyét az életnek,
S nem éreztem érzelmet!
3 hozzászólás
Szia Yetiboy!
Az az érzés a legborzasztóbb, amikor nem érzel semmit!
Remélem hamar elmúlik…
Szeretettel: Falevél
Falevél hozzászólását is figyelembevéve, kissé furcsának tartom a szerelmes versedet.
Érdekesen, de másként közelítetted meg a témát, mint általában mások.
Üdvözöllek: Kata
pont ezért szeszély. Régen dúlt.