Szétrakott, különleges

Sémákba rejtem önmagam, hogy megtalálj,
ne keress mélybe eltakarva, felzabál
az eszement jelen, torkán lecsusszanok,
megőrölnek anyagi, szerpentin tanok.

Végbélből kibuggyanó sárga csekk leszek,
vonalkód, szám, pont, számtalan kis ékezet.
Ha látszom, ha nem, én vagyok a szétrakott,
az árucikk. Játssz velem picit. Jó nagyot…

Römi, póker, huszonegyes, nem pasziánsz;
kísértve létezem, kísérhet nagy szeánsz,
vagy orgia, a kis tesó. Ha ördögi is, ha angyali,
ver-dobog, üdvözletem szinte hallani:

vagyok – te is lehetsz. A semmi belőled
mindent kivesz, de hited, (ha meg nem ölted)
porszemből óriást kreál, a titkod ez.
Átlagosban más ne légy, csak különleges.