Bent ma már december oszt: magán-magány.
Lélek ontja színeit, s a nyűtt porond.
Tűnni tér a lelked ifja, míg a lány
szép szavaddal él, mivel belül bolond.
Játszma ez megint. A fényed óhaján
tűz a Nap, s a régi is kivált erős,
ám te csöndre térdepelsz magad jaján,
és ma épp ledőlsz, miként az árva hős.
Én csak álmodok tovább a percemért,
órabérbe' szűkölöm magam baját,
ám ha hallanád az ócska percegést,
szerteszét szakítanád a sóhaját.
Tudd, hogy égek, úgy, ahogy szerelmem ér;
szétszaladt szonettbe sült falat kenyér.
26 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Én nem vagyok a versek szakértője, egyszerűbben fogalmazok, mint te- tetszik avagy nem. Felemelő érzés olvasni a szonettjeidet, verseidet. Annyira szépek, megérintenek. Mélabús szépséges e szonett! Írj még sok ilyet! szeretettel:hundido
Szia hundido! 🙂
Megtisztelő, hogy foglalkoztál a versemmel. Ha megérintenek a gondolataim, az nekem öröm. Pozitív energiával tölt el véleményed és hozzá(m)állásod. 🙂
Nagyon köszönöm, hogy jelenléteddel nem csak az írásra, hanem az életre is ösztönzöl. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elismerésem!
Idézek belöle,mert a sorok magukért beszélnek!
´Én csak álmodok tovább a peremért
órabérbe´szükölöm magam baját´
Szebben nem lehetne kifejezni!
Gratulálok!
Szeretettel:salor
Szia sailor! 🙂
Örülök, hogy tetszett neked a vers és annak is, hogy kiemeltél belőle gondolatot.
Köszönöm szépen, hogy figyelemmel kíséred írásaim, mert jólesik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Most csak így első olvasásra – nagyon megfogott, rendkívül őszintének és "kiszaladtnak" érzem, a szó legnemesebb értelmében. Kiváló megfogalmazások, szép vezetés, ritmusában fegyelmezett és mégis szalad, persze a saját tempójában; mert van tempója, és ez nagy dolog, visz a forma és a tartalom összhangja. Élmény volt olvasni.
aLébb
Szia aLéb! 🙂
Tulajdonképpen mindent észleltél, amit a versbe szántam (őszinte kiszaladás), illetve azt is, ami hirtelen születésével kapcsolatos.
A ritmust nagyon így akartam vinni, jó okom volt erre. 🙂
Köszi minden észrevételed és építésed!
Azt is, hogy hagytad magad vinni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Elolvastam néhányszor a verset, majd a hozzászólásokat is. A dicsérő, méltató sorok után kicsit bénának, butának érzem magam: mindenki értette itt, a nagy verselők, akik az én szememben nemcsak szaktekintélyek a verselés terén, de maguk is remek, nagyszerű verseket írnak, – csak nálam szorulnak magyarázatra a sorok, a szóképek. Nem akarok ünneprontó lenni, de számomra nem mindig derül ki: ki az alany, mi az állítmány, s egy-egy mellékmondat kire, mire vonatkozik? Egyáltalán: kiről szól a vers? Rólad? „Én csak álmodok…” Vagy valaki másról, akit így szólítasz meg: „te”? „Tűnni tér a lelked ifja” –ez mit jelent magyarul? Ez a mondat, bár a szavakat értem, számomra tök homály. Még egyszer kérlek, ne haragudj értetlenségemért, nyilván bennem van a hiba, ha mások értik. Nálam magyarázatra szorul…:) Sok szeretettel üdvözöllek
Szia "én"! 🙂
Előre megjegyzem, hogy nem szívesen fedem fel verseimről a leplet, mert nem szeretném befolyásolni az olvasókat. Szerintem minden alkotásnak az a feladata, hogy találkozzon azok lelkével, akik fogékonyak. A lelkek fölött nincs hatalmam, ezért válaszomban óvatoskodok. 🙂
Azt gondolom, hogy egy költemény vagy hat, vagy nem. Az utóbbival nincs baj, ezért ne érezd magad bénának! Az a helyzet állt elő, hogy távol áll tőled a stílusom, az egyéniségem, a nyelvtani bonyolultságom. Tökéletesen értelek, jobban, mint fordítva. 🙂
Minimális segítség: két emberről szól a szonett. Szerintem a nemük nem kérdéses.
A felvezető quartinában ennek körvonalazása van, aztán a szétválás. A "te" és "én". Ha nem szonett lenne, akkor a "szerelem" kategóriába tettem volna. A zárásban újra egyesül a két külön személy.
A "tűnni tér a lelked ifja" költői eszköz. A korosodást, az idő múlását jelenti, elnézést. 🙂
Sajnálom, hogy "tök homály". Nem tudom máshogy…
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin, újra elolvastam, és a segítségeddel most már meg is értettem:) Ismered a viccet: én háromszor nevetek minden viccen, amikor elmondják, amikor elmagyarázzák, és harmadszor, amikor megértem:) Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"! 🙂
Mitagadás, jobban örültem volna, ha mankó nélkül jutsz el a megoldásig. Szerintem nem sok kellett volna hozzá, de úgy látom, picit türelmetlen vagy. 🙂
Örülök, hogy olyan tiszta sor lett a vers, mint amennyire valójában az. 🙂
Köszönöm, hogy jeleztél a megértésről, meg azt is, hogy időt fordítottál erre. Kevesen teszik. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
"Játszma ez megint. A fényed óhaján
tűz a Nap, s a régi is kivált erős,
ám te csöndre térdepelsz magad jaján,
és ma épp ledőlsz, miként az árva hős."
A legjobban átérezhető számomra, de a többi sorok itt maradtak nálam, nem szaladtak el.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Örülök a kiemelésnek, meg annak is, hogy nem engedted a többi gondolatot se elszaladni. 🙂
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ismét egy remek szonetted olvashattam, Kankalinka. Mesterként dolgozol a szonetteken, annyi biztos! Mondhatom én is, hogy első olvasásra még nem egészen érthető, kissé talányos nekem talán azért, mivel én nem takarva, hanem mindjárt érthetően mondom el a gondolataimat. Azonban amikor már másodszor is olvastam, előjöttek bennem is a mély érzést keltő mély gondolataid. Nem is palástolva, de a lényeg a vége: "Tudod, hogy égek úgy, ahogy szerelmed ér"
Szeretettel gratulálok: Kata
Szia Kata! 🙂
Olyan hatás ért, amit nem tudtam szó és érzelmek nélkül hagyni. Mivel megérintett, egyértelműen szonettbe kívánkozott a megélés, bár az utóbbi időben nem mertem próbálkozni eme formával, mert nem kedvelt engem, inkább kisiklatott, terelgetett. 🙂
Ha remeknek érzed, annak örülök, mert mélyről jött, mélybe viszi azt, aki engedi magát sodorni. Mivel kedvelem azokat a verseket, amiket fejtegetni kell, nem áll távol tőlem, hogy hasonlóakat írjak. Élvezettel teszem ezt, ezért nem dolgozom eközben, inkább lebegek, vagy valami hasonló… 🙂 Azért az se mellékes, ha egy láthatatlan kéz simít a szavakon. 🙂
Szerintem nem takartam itt semmit, átlátszóan tiszta ez. 🙂 Az tény, hogy egyszeri olvasás után nem biztos, hogy teljesen világos lesz minden kép.
Az általad idézett mondat valóban lényeges, de előtte próbáltam megfesteni az előzményeket a magam módján. 🙂
Én így élem, és zsibbadok tőle. 🙂
Köszönöm, hogy ismét foglalkoztál versemmel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Most csak annyit, hogy ez annyira szétszaladt, hogy életet hordoz magában, egy kezdetet, tehát összeállt, egységes!
Szeretettel: eferesz (a Te kedvedért)
🙂
Szia eferesz! 🙂
Hát igen. Ez csak annyira szaladt szét, melynél én sokkal jobban, de próbáltam kordában tartani magam a kötött formával, azaz így nem tudtam annyira szétszaladni, mint amennyire… 😀
Szabolcs (a te kedvedért), az életet cipelni nem könnyű, még ha egy ilyen vers született, akkor sem.
Örülök, hogy egységet találtál benne. Mondjuk a fényeket észre se vetted, pedig elárulom, hogy bármennyire nem rólad szól e vers, mégis benne vagy, hiszen amint leírtam a "fényed óhaján"-t, azonnal eszembe ötlöttél. 😀
Köszönöm, hogy egységesnek látod a verset. Azt is, hogy szóltál hozzám alatta. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin! 🙂
Bevallom sokadszorra futok neki a versnek. Vannak benne olyan fordulatok, melyeket többször át kellett rágjak és emésszek, vissza-vissza öklendve, s újra megrágva, nyugodtan, mint a marhák, mert bár első ránézésre és olvasásra sodor a ritmus, mely tökéletesen tartott, feszes, pedáns, mint az élre vasalt vezérkari nadrág, a rímek majd mindegyike példa értékű, mégis belegajdultam a bogozásba egy-két helyen. Persze, ha akarom, akkor értem, vagy érteni vélem én elsőre is, hogy kinek a szép szavára él a lány, vagy, hogy a fényed óhaján az mit is takar. Ezek felett átsiklok, ha könnyedén érteni akarom a soraidat. Nem kell magyarázat a versedhez, hiszen a színek-hangok-érzetek közé helyezkedve kibontakozik ez a Kankalin virág is, de ehhez bizony oda kell telepedni elé, ráhangolódni és várni, hogy a szirmok megmutassák mit is rejtenek.
A lezárás szerintem parádés, gyönyörű, nagyon szeretem!
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Nagyon tetszik, amit szóltál. Tulajdonképpen minden költői vágyam megtestesítetted szavaiddal. 🙂
Amikor megírok egy szonettet, azt önző módon teszem. Semmivel nem foglalkozom. Sokkal inkább vezérel az, hogy ami bennem, az kívülem is legyen, de még akkor is az enyém. Tudom, hogy nem könnyű emészteni, ezért is örülök annak, hogy megpróbáltad, méghozzá ismételt sprintekkel, többszörösen összetett gyomorral. 🙂
A költői képek ösztönösek, talán nehéz azonnal elképzelni őket, de ha valaki időt fordít rájuk, akkor élhetővé válnak. Hogy a ritmust tökéletesnek találtad, s hogy a rímek is majdnem példásak, hatalmas dicséret tőled. 🙂
Örülök, hogy megtaláltad a szín-hang-érzet összefüggéseket, ez meg is lepett. Hab a tortán, hogy a rejtett Kankalint is megérezted. Szavam nem lehet, mert költőien írtad le ezt. 🙂
Jólesik, hogy kiemelted a zárást, mert én is megszerettem. A jelzők pedig mosolyogtatnak. 🙂
Én köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ez tipikusan olyan költemény, melyet többször érdemes olvasni, és minden olvasás plusz töltetet ad hozzá az értékéhez. A magam módján értem, miről írsz, de úgy vélem, ezt elsősorban átérezni kell. Mivel én nem vagyok szakértője az ilyen verseknek, épp ezért nem is tudok kritikus szemmel értékelni, de annyi bizonyos, hogy hatnak a szavaid, és nagyon közel áll hozzám a stílusod, amely helyenként emlékeztet nagyjaink költészetére. Az igényességet, a feltétlen műgondot nagyra értékelem benned.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás! 🙂
Örülök, hogy miután többször elolvastad, közelebb kerültél a megértéshez. Én nagyon kedvelem azokat a verseket, amelyek nem adják ki magukat első találkozáskor. Nem emiatt írok bonyolultan, ez inkább összetett egyéniségemből fakad.
Amit átéreztem itt és versbe szedtem, az nem percek hozadéka, annál sokkal mélyebb, távolabbra tekint.
Ha szavaim hatnak, az jólesik. Stílusom én is próbáltam elemezgetni, megállapítottam, hogy bizony-bizony, nem vagyok könnyű eset még annak se, aki ért.
Nem bízom el magam véleményed alapján, de köszönöm, hogy igényesnek tartod verselésem.
Törekvésem nyilvánvaló, mert kedvelem a Nagyok iránymutató ösztönzéseit. 🙂
Nagy örömet szereztél nekem gondolataiddal.
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
szia!
valóban szétszaladt, szétszakadt!
de azért szép…
üdv: frigyes
Szia túlparti 🙂
Nincs ellenvetésem, mert én is majdnem így gondoltam. 🙂
A szétszaladás bennem van, a verset emiatt próbáltam pedánsra alakítani. 🙂
Kösp
Szia túlparti 🙂
Nincs ellenvetésem, mert én is majdnem így gondoltam. 🙂
A szétszaladás bennem van, a verset emiatt próbáltam pedánsra alakítani. 🙂
Köszönöm, hogy nyomot hagytál itt, és hogy szépséget is találtál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia túlparti 🙂
Nincs ellenvetésem, mert én is majdnem így gondoltam. 🙂
A szétszaladás bennem van, a verset emiatt próbáltam pedánsra alakítani. 🙂
Köszönöm, hogy nyomot hagytál itt, és hogy szépséget is találtál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon tetszik a szonetted sodrása. A "magán-magány" erősíti az egyedüllét érzetét, a "csendre térdepelsz" kifejezés pedig annyi mindent kifejez és eredeti, az utolsó sorról nem is beszélve…
Gratulálok, élmény olvasni!
Szeretettel: Klári
Szia Klára! 🙂
Örülök, hogy élmény volt olvasnod ezt a verset, jólesik ilyennel szembesülni.
Köszönöm a kiemeléseket is, és hogy nálam jártál. 🙂
Szeretettel: Kankalin