Szétszórom a szavakat

Szavaim nem öröklétnek szólnak.
Füst, vagy köd, vagy könnyen szálló pihe.
Eltűnnek, mert nem övék a holnap.
Nem marad utánuk üresség se.

Megítéltem, és megítéltettem!
Mérlegemen én súlytalan vagyok!
Partvonalon is kívül rekedtem,
kizártam magam, kizártak nagyok.

Vonzott engem az elérhetetlen.
A szavakkal játszó vén bolondot.
Gondoltam, hogy nincsen lehetetlen,
sokan olvassák majd amit mondok.

Ma már tudom, hogy játék volt csupán.
Szavakból épült fekete torony.
Nem enyhült bennem semmit a magány.
Fölösleges ez a cirkusz porond.

Ha leírom, ugyan úgy fáj minden.
Kuncoghat rajtam bárki, nagyokos.
Legjobb hogyha szavaimat rejtem,
magamnak én leszek, ki sebet okoz.

Dühömmel sem bántok meg már senkit.
Csak én hallom. Magamban beszélek.
Mosolygok, és semmi meg nem rendít.
Szavaimat szétszórom a szélnek.