Méz-virág akác lepel,
réz-sárgás fagyos meder,
dér-alak vagyok, csalán,
gyér-tarack sajog talán,
tér-teret veszít megint,
vér-folyik, merít a kín.
Ág-zörren, lehull a nyár
tág-világ magába száll,
szák-szikkad, befagy a lék,
zsák-lyukad kopogó ég,
rágd-magány hálódat ott:
hol az élet… elfogyott.
2 hozzászólás
Kopog, ropog, mint a sortűz, mint a bakák vigyáz-menete a laktanya udvarán:) Tetszik!!! -én
Igen, ez tényleg jó vers….