Szikra

Nem idegen, sötétség, minden félelem forrása.
Oly hideg, oly kemény, az üresség világa.
Fájó szív, hasadt lélek, fekete átokkal élek.
De kezemben kezeddel mégsem üres az Élet!

Bedobban a fény, dobban a szív, s egyesül két lélek.
Megfonja szálait, egy dal a sötétben.
Énekeld! Üvöltsed, s tedd örökké kérlek!
És a szó, melyet adtál, legyen pecsét a fényben!

Nem fekete, hisz bíboran izzik!
Bíboran izzik, s el nem szárad.
Örökké, míg világ a világ,
Lelkünkből a Szeretet árad!