2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    Szikrázó hóban

    AndrásBy 12 hozzászólás986 megtekintés

    Sétálok a télben, a táj sétál velem,
    messze erdők várnak, hol a kedvesem?
    szeretem a téli tájat, lelkemen öröm kél
    hó és fenyőillatát hordozza a szél.

    Szikrázó hóban járok, káprázó napon,
    mint temérdek aranya körében Harpagon.
    Ha majd indulnom kell; tenger a vagyonom,
    búcsúzóul majd még összeszámolom.

    Enyém a fű a réten, s az összes szép virág,
    enyém az összes füst, mit ereget pipám,
    enyém az összes édes-bús vers és gondolat,
    s lelkem megosztom veletek, íme ennyi maradt…

    Share.

    12 hozzászólás

    5. Névtelen on

      Kedves András!
      Ami utánnunk megmarad, azt nem mások mondják, vagy írják meg, hanem az, hogy éltünk, hogy viselkedtünk még itt voltunk. Senki sem azért irja le memoárjait mert őneki az örömet ad, mert ahhoz hogy egy emlék örömet ajon az embernek, nem az a feltététele, hogy leírja, Azonban minden más amit ő az életében írt, saját magára több emléket hagy mintha a memoárjait írná le. Azoknak ugyanis nagyon sokszor feltünni akarás, vagy anyagi haszon, vagy valakinek a csuffá tevése, megsemmisitése a cél. Amit egykor rólunk fognak beszélni, azt nem ők találták ki, hanem mi éltük meg. És ez legyen a fontos minden cselekedetünkben. Akkor valami értékes dolgot hagytunk hátra, mint te a te verseidet.
      üdv Tóni

    Leave A Reply