Lesznek-e még majd új tüzek itthon,
lángok a porból lesznek-e még,
szívparazsakból csapnak-e titkon
új magasokba égi zenék,
rőt hamuhalmok szürke vidéke
hajt-e virágba tört koszorút,
vagy csak a csönd lesz, éteri béke,
hol megeresztett, visszaszorult,
éjbe rekesztett régi sötétek
fonnak erődre vaskarikát,
megjelöl álom, megjelöl ének,
lelked a rostán így verik át,
mégis, a messzi fölfeszül itt-ott,
szikraszökések álom-azúr
fénykoszorúban hajnali titkot
súgnak az égre – távol az Úr,
s hogy
lesz-e nekünk majd, csendbe kiáltott
ébredezőknek árva nyitány,
tűzkeresőknek oszd ki a számot,
s bízzuk a szélre, sorskapitány…
16 hozzászólás
Kedves aLéb!
Nem ez az ami kézzel nem fogható, és a szív mégis majd kiugrik helyéről, annyira repes!
🙂
A Jóisten áldjon meg, és:" s bízzuk a szélre, sorskapitány…" helyett szeretettel tegyünk érte!
Üdvözletem!
Kedves eferesz, köszönöm szépen a véleményedet. Egyetértünk, tegyünk érte :-), kinek milyen eszköze van. Örömmel láttalak.
aLéb
Ejj, de jó volt olvasnom. Remek vers!
Marietta
Örülök, hogy itt jártál, köszönöm, Marietta.
aLéb
Kedves aLéb!
Szép ez a Szeptember végén-t idéző ritmus, főleg így, íly' eròs mondanivalóval együtt.
Persze lehet, hogy csak nekem Petőfi, de ez ugrott be elsőre.
Tiszteletem!
Mákvirág
Mákvirág, Petőfi nem volt ennél a versnél, de ha ez ugrott be, hát ez :-). Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm, hogy olvastad.
aLéb
Nem elemeztem ki, csak érzetre lüktetett hasonlóan elsőre, miközben legkisebb fiamat tologattam a babakocsiban. 😉
Remélem nem volt sértő! 🙂
Dehogy volt sértő :-)! Megtisztelő, hogy ez ugrott be, valóban ott a ritmika. Örülök, hogy olvasod a verseim, köszönöm.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A címnél első gondolatom most is a "Sacre Coeur". Rááll az agyam a francia nyelv miatt, a jelentése, de jelentősége miatt is. Ráadásul a főbejáratánál található Jeanne d'Arc szobra, ami még jobban megmozgatja a fantáziám. E kettő szimbólum már bőven elég, hogy továbbvigyem a vers tartalmát az eszmék, a lángolás, az elszántság és a hit felé. A ritmus bennem szívdobogás hatását kelti, méghozzá olyan ütemben, ami szabálytalan pulzus mellett észlelhető (izgatott állapotban). Ez erősíti versed mondanivalóját, mert vele lüktet, lendületet ad, visz. Nagyon tetszik a zárás előtti megállás, megállítás. Gondolataid telítetted költői kérdésekkel, amelyekre mindenkinek önmagában kell keresni a válaszokat. A "…" is ezt sugallja.
Komoly üzenetet hordoznak soraid, most is tetszett, mert határozottságot közvetítenek a látszólagos bizonytalanság ellenére is. Kicsit mélyebbre mentem, mint első alkalommal. 🙂
Jó vers, érdemes foglalkozni vele. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, rendszeresen beletalálsz a verseim gondolataiba, és azt külön köszönöm, hogy a címet sem hagytad (itt sem) parlagon. Szinte mindent visszahoztál, amit a versben el akartam mondani, a ritmushoz kapcsolt érzéseid is örömmel olvastam. Nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örülök, hogy itt hagytad :-).
aLéb
Talán azért, mert elég sokat olvasgatlak? 🙂
Igen :-), és ezt itt is hadd köszönjem meg :-), Kankalin.
Elnyerte a tetszésemet. 🙂
Zsuzsa, örülök, hogy tetszett.
aLéb
Lesznek-e még?…
Jó kérdés. A fenti sorok lelkesítést, reménykeltést súgnak nekem…
Bízzuk a szélre… vagy tegyünk érte… már csupán ez a kérdés.
Jó ritmusú, remek vers ez, ahogyan azt már megszoktuk Tőled.
Ida
Ida, nagyon szépen köszönöm a véleményedet. …és persze, tegyünk érte :-).
aLéb