Őrjöng az orkán fölöttem,
Közepén ülök, s nézek előre,
S megannyi tárgyat töröttem,
Dühösen szór rám belőle.
Hiába zúgsz, itt nem árthatsz,
E zaj nem rémiszt, ki félt, elvitted őt,
Táncos szeleddel körbe járhatsz,
De megtorpansz e láb előtt!
Hát sötét lényed mit remél?!
Szórhatsz rám havat, s hűvös Jégesőt!
De megtörni nem tudsz, fűt a cél!
Te szél! Nem ismersz oly erőt!
2006-11-11
2 hozzászólás
Szia:)
Nekem nagyon tetszik, ahogy az érzéseidet, megjeleníted, a természet vad tombolásaként, és ahogyan jelzed, hogy nem torpansz mg a kihívások előtt..
Csak gratulálni tudok.Anikó:)
Nagyon jó, mély érzelmekel teli vers:)