A lelkemet is kifújta
A szél, mi északról
Betörte ablakom
Üvegszilánkokra
Hullott múltam
Kezembe fogtam
Egy pillanatra
S a következő
Jeges fuvallattal
Légbe hajítottam.
Havas mezőn élni,
Farkas hangjára
Lassan ébredni,
Melletted sóhajtani,
Jövőbe Veled tekinteni.
Ezt álmodom most.
6 hozzászólás
Nagyon magával ragadott a versed!
Üdv: barackvirág
Szia! Az első versszak fogott meg igazán, olyan igazi, nagy megkönnyebbülés árad belőle!
Üdv, Poppy
Sziasztok!
Nagyon köszönöm, hogy írtatok, mindig jó ilyen sorokat olvasni, nem lehet megunni. Poppy igazad is van, nagy megkönnyebbülés volt érezni, és leírni…jó irányú változás mindig megkönnyebbülés. Örülök, hogy itt jártatok!
H.
Szia-szia!Jó ez a vers nagyon, és igaz,hiszem a múltat nem lehet kézben tartani,esetleg a jelent,az meg túl hamar el illan.Gratulálok.
Üdv:hova
Szia Júlia!
Jó a versed, de nem hiszem, hogy nagyon jót álmodsz, legalább is én nemigen szeretnék farkas hanjára ébredni. Egyébként az első szakasz nekem is jobban tetszett.
Szeretettel: Kata
Köszönöm hogy írtál!
Kedvenc állatom a farkas, úgyhogy nekem tényleg szép álmok közé tartozik, hogy ott élek ahol ők, északon:-)
H.