Jeges dermedtségbe merevedett a táj.
Mozdulatlan, rideg szoborrá bénult minden.
Kardként döf szürke felhős égbe a sok ág.
Semmi sem mutat arra, hogy mi volt itt az este,
amikor petárdák pukkantak, sípok harsantak.
Így búcsúztatták el az elmúlt ,,óesztendőt
és orrot mutattak" az eluralkodott fagynak.
De most reggel minden csendes, fagyosan néma.
Közömbös, jeges dermedtségbe merevedett az egész táj.
Csak a szívünk őszinte reménysége, eszményi vágya,
hogy ebben az évben egyáltalán nem esünk a múlt hibáiba
és a világon az őszinte szeretettől, boldogságtól, békétől lesz szebb a lét!