drámát játszottunk, Hitchcock kezébe való
furcsán kreált történetet, valami angol humor
volt az egész, vér folyt, a gyilkos meg közben
viccet mesélt, a sikolyt talán jobban
rettegték. de azt mi éltük meg,
ócska pisztolyt csempésztünk a színfalakra,
ami el is sült, valami dalok is zengtek,
fals volt az egész, kicsi a kar napidíja,
prűd közönség, pár szomszéd, nagyon ráértek,
meg volt szeretők, hátul röhögtek,
segged tapogatta mind, akik hozzád fértek,
benne volt a jegy árában, eljátszottunk
a gondolattal, mire lennénk képesek egymásért
primer mód, de nem sikk már az önfeláldozás,
őrülten lehet csak játszani valóságot,
szögesdrót köztünk, meg duma, rímekbe szedve,
zsivaj, egymás szavába vágva, tönkretett
szövegkönyv,
remegő negyvenes égő szál dróton, ihaj
meg csuhaj, kirügyezik a tavasz egy göröngy
alatt, amiről kiderül, hogy varangyos béka,
és elugrál az erkölcsi tanulsággal lustán,
ennyit a mi drámánkról, holnapra
felébredünk, és játszunk tovább szimultán