Fehér vagyok. Szikrázó, tiszta, lélekfehér.
Vagyok a felfelé fordított béketenyér.
Sárga vagyok. Vidám, napsütötte, sugársárga.
Vagyok a magának fénylő csillagárva.
Narancs vagyok. Ízes, illatos, vérnarancs.
Vagyok az elmosolygott csókparancs.
Vörös vagyok. Szenvedélyes, izzó, lángvörös.
Vagyok a forgó élet, az örök körkörös.
Rózsaszín vagyok. Naiv, álomrózsaszín.
Vagyok a mindenséget szülő kín.
Lila vagyok. Álmos, elmosódó, felhőlila.
Vagyok a reggel, az este illata.
Kék vagyok. Hideg, gúnyos, távolkék.
Vagyok az elérhetetlen, messzi ég.
Zöld vagyok. Természet örökifja, zsázsazöld.
Vagyok a nyugalom, az élet, az anyaföld.
Fekete vagyok. Gyöngéd, ölelő, puhafekete.
Vagyok a meg nem súgott titok szemfödele.
Szín vagyok. Élő, lüktető, való-szín.
Vagyok a végtelenbe haló sín.
Szín vagyok. Páratlan és páros szín.
Vagyok osztható és vagyok prím.
Szín vagyok. Összefonódó sok-sok szín.
Vagyok a vers és vagyok a rím.
Szín vagyok. Szerető, lelkes én-szín.
Vagyok a mélység, nem csak a felszín.
(2006. IX. 24. éjjel)
8 hozzászólás
🙂 Nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tetszik a vers, nagyon jónak találom a végét. Gratulálok, átjött.
Baxy
Hullámzik, rigat, lüktet…
Ezek a szavak jutottak az eszembe a versedről. Még el olvasom párszor, kár hogy vége!
A hullámzik után a ringatból kimaradt az “n”. Bocsi
Szia! Tetszik.:)
Érdekes, hogy a feketét nem “sötétnek” mutatod, hanem “ölelő, puhafeketének”.
…
Ahogy többször olvasom, ez egyre jobb! 🙂
Üdv, Poppy
De szép színes vagy:) Tetszett versed kedves Zsázsa, gratulálok!:)
Imádomimádomimádom! :)))
Best ever. 🙂