1.
Kikötés
dőlt vitorlák kék ég égkék tenger között
hánykolódás bajok vágyak óceánján
közel a part éles bújt zátonyok fölött
sziklák rejtekében a kis ház már vár rám
horgonyt vetek mára elég a kalandból
jó pihenést kínál a kicsi kikötő
lelkemet kimentem fájó haragomból
még nem tudom jelen kikötés a végső
állomásom vagy csak pillanatig leszek
megnyugvásom acél láncának bolondja
fenéken az anker csónakon evezek
hajóm most már másnak lesz a napi gondja
új partra kiérve mi vár rám itt vajon
otthont felejtetni tud-e az idegen
lesz-e új otthonom a ház ahol lakom
meleget kapok vagy maradok hidegen
csábít-e majd vissza kedves óceánom
sajnálom-e hajóm miért másra hagytam
annyi ismeretlen van még a világon
megbánom-e majdan a parton maradtam
világ túlsó végén régi kedves arca
az óhaza ismert szeretett tájai
felmerülnek-e még késztetnek-e harcra
gyötörnek-e majd a fájdalom kínjai
vészteljes viharból magam zúgó szélből
tenger orkánjából kimenekítettem
lelhetek-e enyhet gyötrő kínzó létből
ki tudom-e végleg menteni a lelkem
2.
Idegen parton
sorsomnak kereke mérföldeket gurult
változott fölöttem felhős ég évszakok
mások itt a fények máshogy telnek napok
más ételtől jönnek orromba a szagok
hideg idegenség kőkemény páncélja
szorította össze szorongó szívemet
szavam nem értették ruhám mosolyogták
furcsán nézték bőröm másféle színemet
ahogy sorsom mérte úgy fordult életem
igyekeztem mindig hozzá igazodtam
nem ejtek magyar szót ismerem a nyelvet
amit új hazámtól új emberként kaptam
mások itt a színek mások itt az ízek
más gyümölcsök érnek más földön a kertben
réten más állatok ugrándoznak vígan
csupa olyan virág amit nem ismertem
most már tudom nevük ismerem a tájat
tudom hova vezet szerpentin a hegyen
és az embereket akik rajta járnak
megszerettem mára ők is tudják nevem
3.
Tíz év múlva
sok éve már partra szálltam
kis csónakom kikötöttem
vitorlásom elengedtem
több tengerre már nem vágytam
szárazföldön építettem
kis lakomat felfalaztam
új életem létrehoztam
reményekkel szépítettem
álmaim már újra vannak
éjszakáim végigalszom
csendesedett régi harcom
örömeim itt akadnak
régi otthon még feldereng
néha csábít tenger árján
új hajózás vitorláján
elmém gyakran el-elmereng
él a világon egy ember
vagyok neki legfontosabb
senki nem lehet boldogabb
nálam immár révbe értem
ülök itt a tengerparton
kavicsokat beledobok
visszhangot már alig hallok
úgy érzem már itthon vagyok
2024. május
10 hozzászólás
Kedves Dona!
“él a világon egy ember
vagyok neki legfontosabb
senki nem lehet boldogabb
nálam immár révbe értem”
Többször is elolvastam ezt a versszakot, mert először úgy tűnt, hogy eljött a nagy Ő, de után nem azt írod, hogy nála révbe értél, hanem azt, hogy nálad. Nagyon nem mindegy, hogy van valakink, vagy saját magunkkal vagyunk békességben, de minden esetre, mindkettő jó érzés.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, jól tűnt elsőre, valóban megtalálta a tengerész a társat, akivel az idegen országban is otthon érezheti magát. Mivel általában egy sor nálam egy hangsúlyszakasz, nagyon ritkán alkalmazok enjambement-t, ráadásul központozást soha nem használok, így nem csoda, ha kicsit megtévesztett: senki sem lehet boldogabb nálam – immár révbe értem ezzel a tagolással adja az értelmét. Köszönöm hozzászólásodat.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Sajnálom, hogy félreértettem – ez nálam úgy látszik gyakran előfordul – csodálom mások értő hozzászólásait, de csak azért nem akarok várni az olvasással, hogy aztán másokhoz igazítsam a véleményem. Egyébként az is jó, ha magunkkal békességben vagyunk, ha nem mások véleménye határozza meg a nyugalmunk, hangulatunk, ha képesek vagyunk a hibáinkkal, botlásainkkal is elfogadni önmagunkat, függetlenül attól, hogy mások miként viszonyulnak hozzánk.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Így igaz, sokszor nagyobb nehézség önmagunkat elfogadni és önmagunkkal jóban lenni, mint másokat, másokkal.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Tetszett nagyon!
Remekül bele tudod magad élni egy tengerész
érzésvilágába!
Az elsö verszakban:
“dőlt vitorlák kék ég égkék tenger között
hánykolódás bajok vágyak óceánján
közel a part éles bújt zátonyok fölött
sziklák rejtekében a kis ház már vár rám”
felsorolod mi mindenen mehet át otthonától messzire került
egyén,akiben lassan vágyak ébredeznek egy meleg otthon után!
“horgonyt vetek mára elég a kalandból”
“álmaim már újra vannak
éjszakáim végigalszom
csendesedett régi harcom
örömeim itt akadnak”
Ébredezik benne mindjobban a vágy horgonyt vetni!
Az eddigi megpróbáltatások felélték ellenállóképességét és lehet
el is fáradt,de még nem biztos a döntésben!
(Egy igazi tengerész soha nem adja fel álmait)
“mások itt a színek mások itt az ízek
más gyümölcsök érnek más földön a kertben
réten más állatok ugrándoznak vígan
csupa olyan virág amit nem ismertem”
Kell az ismeret,kell meglátni mást is,különösen ma
mikor annyira összeszükült a világ,hogy órák kellenek
csak és máshol vagyunk:Ma nem lehet egy csigaházba
bújni,annál sokkal nagyobb és fontosabb,kirívóbb dolgok
történnek körülöttünk!
Akiknak nincs módjuk,lehetöségük fizikailag is ismereteket
szerezni,ott az internet.Egy kis érdeklödés nem árt!
Olyan sokszínü,olyan felemelö,olyan csodás tud lenni megismerni
ezt a kis otthonunkat,a kék bolygónkat!Ilyen vagy olyan módon.
“Tíz év múlva
Kiköt,de még el elmereng:
“régi otthon még feldereng
néha csábít tenger árján
új hajózás vitorláján
elmém gyakran el-elmereng”
ÉS
“él a világon egy ember
vagyok neki legfontosabb
senki nem lehet boldogabb
nálam immár révbe értem”
(senki nem lehet boldogabb nálam
immár révbe értem
az elképzelt veszö a nálam utan)
Gratulálok!
Remekül bele tudtad élni magad egy tengerész érzésvilágába!
Hasonlataid,képeid,gondolatmeneted csodásan fejezik ki a tépelödést,
az elhatározások nehézségét ,melyeket megoldasz egy meleg otthon utáni
vágyódásban!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm tartalmas, mély, elemző hozzászólásodat. Örülök, hogy – bár én elég földhöz ragadt vagyok – úgy látod, hogy bele tudtam élni magam egy utazó, egy hajós életébe, érzésvilágába. Megpróbáltam azt is érzékeltetni, mennyire szereti a tengert, az utazást, az úton levést , de – mint ahogy Tamási Áron is megmondta: “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – azt is, hogy egy idő után vágyik az állandóságra, a letelepedésre, az otthonra. De ez persze nem olyan egyszerű. Bizonytalanság, idegenség, a máshoz való alkalmazkodás, a honvágy nehezíti. A lényeges részeket ragadtad ki belőle, amik ezeket a stációkat mutatják. Igazad van, utazni, minél több mindent megismerni örök emberi késztetés, a kíváncsiság, a kalandvágy mindannyiunkban ott van, mint ahogy a letelepedésre, megnyugvásra való vágy is; van akinél az első győz, van, akinél az utóbbi, de akinél a kalandvágy a nagyobb, az is letelepszik egyszer, Otthon pedig ott van, ahol a szerető kedves.
Köszönöm a gratulációt és a dicséretet.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Nagyon jól látod:”Igazad van, utazni, minél több mindent megismerni örök emberi késztetés, a kíváncsiság, a kalandvágy mindannyiunkban ott van,”
igen és új ismeretek,új felfogások, ,másfajta nézetek megismerésével
böviteni tudásunkat,szélesíteni a láthatárunkat.Ma minden eszköz meg van rá!
“de akinél a kalandvágy a nagyobb, az is letelepszik egyszer, Otthon pedig ott van, ahol a szerető kedves.”
Jól látod!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm az újbóli megerősítést. Örülök, hogy a hajós otthonra talált, ahol várja a szerető kedves.
Szeretettel:
Dona
Drága Dona,
Páratlan szépségű alkotást hoztál létre…perfekcionizmus sugárzik minden sorból:kalandos,mélyen pszichoanalitikus, különleges szimbólumrendszerű, versképei egyedülállóak. Sors van benne, elsöprő erő, katarzis, ismeretlen utáni vágy, nyughatatlanság, emberség, sok szív és rengeteg élet.
Már a cím is sejteti hogy Sailornak dedikáltad….mert annyira Ő minden betűje.
Méltóbbat, szebbet és találóbbat nem irhattál volna róla.
Trillógiáva formáltad a monológot figyelembe véve,hogy ő is minden alkotását úgy épiti fel.Brilliáns a cimválasztás elgondolkodtatja az olvasót hogy vajon az Ezeregyéjszaka meséiből ismert tengerjáró Szindbád alakjába bújtattad a lirai ént vagy Krúdy hősébe.
Tépelődésein, lelki őrlődésein keresztül a szerelem misztériumát , az élet értelmének keresését, a otthonízt is felcsillantod de a lényeg a döntéseken van…megálljon,ideje van-e a partraszállásnak, elviseli- e a tenger nékül a szárazföldi létet, részesül-e a vágyott megelégedettségbe.
Szinbád korunk ideálját testesiti meg: nyitott, kíváncsi, művelt, találékony, emellett erős, merész és harcoslelkű, egyszóval a testi kiválóság és a lelki nemesség együttese. Ő a nagy “Kereső”a merész példakép akinek ugyanugy vágyunk finom hangulatai révületébe mint ezer viharral dacoló, keményen helytálló attitűdjébe.
Hívja a titokzatos, a kiszámíthatatlan messzeség és nyughatatlan lelkülettel követi a hangot,űzi a szebbet,jobbat,izgalmasabbat.
Az első részben ég és tengerszínű, meseszerű közegben utaztatod, vándorol, jeles helyeknek, céloknak és emlékeknek adva új értelmet.Állandóan kutatja a horizontot az utolérhetetlen és megfoghatatlan csodát keresve.. Útjai térképén a dolgok úgy találják meg helyüket, hogy közben folyamatosan keresi őket.
Kedves óceánja, hajója a mindent jelentik számára de sok évi kalandozás után mégis kiköt ugy hogy bizonytalan :”vészteljes viharból magam zúgó szélből/tenger orkánjából kimenekítettem/lelhetek-e enyhet gyötrő kínzó létből/ki tudom-e végleg menteni a lelkem”
A második részben idegen parton horgonyoz le és próbál szerencsét. Sorsa idesodorta, jelnek tekinti de nagy lelki tusa vár rá mig beleszokik az itteni létbe.
“hideg idegenség kőkemény páncélja/szorította össze szorongó szívemet/szavam nem értették ruhám mosolyogták/furcsán nézték bőröm másféle színemet. ”
Az idő segit és megismeri, megszereti az ország kulturáját, népét,nyelvét, ételeit,gyümölcseit.Alkalmazkodóképességei, mérhetetlen tisztelettudása és kedvessége segitik a beilleszkedésben.
Eltelik 10 esztendő és a sors kegyes, hősünk kimondja:”több tengerre már nem vágytam”.”szárazföldön építettem/kis lakomat felfalaztam/új életem létrehoztam
reményekkel szépítettem”
Szinbád megtalálta helyét a világba és az istenek kegyesek voltak hozzá mert az igaz szerelemmel is megajándékozták. Története bizonyiték hogy a jó mindig elnyeri jutalmát….merjünk kalandozni,bátran belevágni mindenbe mert idézve a vers dedikáltját: csak azt bánhatjuk ha nem tesszük meg.
Sailor nemcsak kivételes költő hanem mint az elmúlt hónapok bizonyitják csodálatos múzsa is.
Köszönöm az élményt Dona és fejet hajtok a művészeted előtt. Teljesen lenyűgöztél.
Elragadtatással:
M.
Drága Napfény!
Lélegzetem eláll csodálatos elemzésedtől már megint. Kiviláglik belőle, hogy ismersz engem és szeretsz, ismered Sailort és szereted, és főként annyira ismered, szereted és érted a verseket, hogy az már valami egészen felfoghatatlan szint. Ahogy te írsz a versekről, azt tanítani kéne. IGENIS GYŰJTSD ÖSSZE A VERSEKRŐL ÍRT HOZZÁSZÓLÁSAIDAT EGY KÖTETBE ÉS JELENTESD MEG! Azt is látom, hogy Sailort sokkal jobban ismered, mint én. Én csak annyit tudok róla, hogy sok helyen járt a világban, és távol hazánktól telepedett le. De semmi konkrétat ezen kívül, minden, amit írtam a képzelet, a beleképzelés szülötte. A hozzászólásaitokból úgy látom, hogy ennek ellenére valamit mégiscsak jól eltaláltam, megéreztem. Örülök, hogy ez sikerült, és annak a legjobban, hogy szerinted talán méltó lett a címzetthez, akit nagyon tisztelek mint költőt, mint embert: “Ő a nagy ?Kereső?a merész példakép akinek ugyanúgy vágyunk finom hangulatai révületébe mint ezer viharral dacoló, keményen helytálló attitűdjébe.”, “korunk ideálját testesíti meg: nyitott, kíváncsi, művelt, találékony, emellett erős, merész és harcoslelkű, egyszóval a testi kiválóság és a lelki nemesség együttese…”, “állandóan kutatja a horizontot az utolérhetetlen és megfoghatatlan csodát keresve.. “, “megtalálta helyét a világban és az istenek kegyesek voltak hozzá mert az igaz szerelemmel is megajándékozták. Története bizonyíték hogy a jó mindig elnyeri jutalmát?.merjünk kalandozni,bátran belevágni mindenbe”. Természetesen tudom, hogy ő mindezt sokkal jobban, sokkal szebben, sokkal magasabb szinten írta volna meg, ill. írja is verseiben.
De azért köszönöm.
Köszönöm megható és elismerő szavaidat.
Szeretettel:
Dona