zizzen a fákon száraz levél
egyszer-volt forró nyárról mesél
hűvös esőkről és vad szelekről
de semmit sem tud a fehér Télről
élet-utáni barna foltok
szétszórva a földön hevernek
nyári-zöld fű szőnyegek
már dér-bundát nevelnek
mennyi szín simul egymáshoz
élet és halál…
mennyi múlt követel válaszokat a mától
ha jövőt nem talál
kifakul lassan a világ
mint szomorú por rakódik mindenre
az elmúlás
hideg leheletét már ráfújta a tájra
a könyörtelen Idő
2 hozzászólás
Színek vagy színtelenség? Jó lett a vers.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Boer!
A színtelen nélkül nem létezhetnének a színek és persze a színtelen sem a színek nélkül… mint az élet és a halál… ez a kettő is csak ennyi nem több…
Köszönöm!
Üdvözlettel: koma
Honlapom: http://www.verselo.gportal.hu