“akarok még égő pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat…” (Kosztolányi)
Hová lesznek a színek— ez egy szomorú gondolat, de miért csak a barnát meg a kéket említed? Úgy értem, azáltal, hogy csak két színt siratsz, nem tűnik annyira keservesnek a vers. Az utolsó sorig egészen kétségbeesett – az én olvasatomban – de úgx érzem, túl keveset mutatsz meg.
Igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy nálam pont a kék a nemszeretem szín, minden, ami rossz, de persze van – a barnát pedig, ráadásul, nem is érzem magaménak, egyáltalán… szóval elvonatkoztatni saját színeimtől, de akkoris fenntartom.
Egyébként: az első vsz. nagyon tetszik, jó ez az álom-tükrös, létrás kép, elképzelem azon az lajtorján (aranyszínű?) a melegkék ég felé kapaszkodó figurát… holdfény… a felhők között… szép.
Üdv
Zsázs
Nem volt szándékomban keserves verset írni. Ez csak egy elmélázó gondolatmenet. S hogy miért csak két szín van benne? A rím kedvéért s mert nem szeretem hosszúra nyújtani, ezáltal túl sokat sem mutatok, igaz. De legalább gondolkodásra ösztönzöm (legalábbis ezt szeretném 🙂 ) az olvasót. Nagyon köszönöm a véleményt kedves Zsázsa!
Üdv! Hanga
Nekem pont a barna és a kék a kedvencem:-) Nyugodtságot tükröz, hogy nem feltétlenül vágyik az ember mindig a lázadó vörösre. Ha mint hangulatot értelmezzük a két színt, akkor nekem a nyugalom jut eszembe, a természet csendje stb. Hogy talán ezeket keresed az életedben. Az első versszak tényleg nagyon jó, a másodikban kicsit hosszúra nyúlik a kérdés-itt arra gondolok hogy a négy sorból legalább kettőt vesz el. Lelassul ezzel a tartalom áramlása az olvasó felé. Az első versszakban minden sorban közölsz vmi újat, ami nagyon lendültessé teszi az írásod. A másodikban talán az igék túl statikusak-elmond,hová lesz. Elmondaná helyett lehetne pl megsúghatná, vagy vmi más,amitől az olvasó újra és újra felkapja a fejét. Mindezektől függetlenül tartalmilag nagyon szép írás,elgondolkodtattad az olvasót!
H.
4 hozzászólás
“akarok még égő pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat…” (Kosztolányi)
Hová lesznek a színek— ez egy szomorú gondolat, de miért csak a barnát meg a kéket említed? Úgy értem, azáltal, hogy csak két színt siratsz, nem tűnik annyira keservesnek a vers. Az utolsó sorig egészen kétségbeesett – az én olvasatomban – de úgx érzem, túl keveset mutatsz meg.
Igyekeztem elvonatkoztatni attól, hogy nálam pont a kék a nemszeretem szín, minden, ami rossz, de persze van – a barnát pedig, ráadásul, nem is érzem magaménak, egyáltalán… szóval elvonatkoztatni saját színeimtől, de akkoris fenntartom.
Egyébként: az első vsz. nagyon tetszik, jó ez az álom-tükrös, létrás kép, elképzelem azon az lajtorján (aranyszínű?) a melegkék ég felé kapaszkodó figurát… holdfény… a felhők között… szép.
Üdv
Zsázs
Nem volt szándékomban keserves verset írni. Ez csak egy elmélázó gondolatmenet. S hogy miért csak két szín van benne? A rím kedvéért s mert nem szeretem hosszúra nyújtani, ezáltal túl sokat sem mutatok, igaz. De legalább gondolkodásra ösztönzöm (legalábbis ezt szeretném 🙂 ) az olvasót. Nagyon köszönöm a véleményt kedves Zsázsa!
Üdv! Hanga
Nekem pont a barna és a kék a kedvencem:-) Nyugodtságot tükröz, hogy nem feltétlenül vágyik az ember mindig a lázadó vörösre. Ha mint hangulatot értelmezzük a két színt, akkor nekem a nyugalom jut eszembe, a természet csendje stb. Hogy talán ezeket keresed az életedben. Az első versszak tényleg nagyon jó, a másodikban kicsit hosszúra nyúlik a kérdés-itt arra gondolok hogy a négy sorból legalább kettőt vesz el. Lelassul ezzel a tartalom áramlása az olvasó felé. Az első versszakban minden sorban közölsz vmi újat, ami nagyon lendültessé teszi az írásod. A másodikban talán az igék túl statikusak-elmond,hová lesz. Elmondaná helyett lehetne pl megsúghatná, vagy vmi más,amitől az olvasó újra és újra felkapja a fejét. Mindezektől függetlenül tartalmilag nagyon szép írás,elgondolkodtattad az olvasót!
H.
Kedves Hayal!
Köszönöm az őszinte kritikát, amit igyekszem a továbbiakban megfogadni 🙂
Hanga