Fehér.
Mint egy kísérleti egér.
Sárga.
Mint a megolvasztott márga.
Narancs.
Mint a másodfokú parancs.
Piros.
Mint vérrel ázott papiros.
Zöld.
Mint a fűvel borított föld.
Kék.
Mint a tiszta, felhőtlen ég.
Barna.
Mint a lerakódott rozsda.
Fekete.
Mint a világűr teteje.
1 hozzászólás
Aranyos kis szösszenet. Érdekes, hogy a narancsra mindenkinek a parancs jut eszébe rímként, a zöldre a föld, a kékre meg az ég… Ezek sablonok úgy érzem, persze én is ugyanezeket használtam, nem tudok én se jobbat 🙁 de dolgozom rajta! 🙂 Dolgozz te is, lesz egyénibb is. Zárójel: ha kíváncsi vagy hasonló gondolatokra, ajánlom figyelmedbe saját Szín vagyok című versemet.
Üdv
Zsázsa