A halovány rózsaszín megérintett,
szépsége, és alig színes világa,
ártatlansága szinte kényeztetett,
talán hasonló lehet szív jósága.
A szerelem színe mindig lángvörös,
benne féktelen vágy, mely mindent legyőz,
olykor pusztít, jobb esetben ösztönöz,
és ez a vad érzés mindent megelőz.
Halovány színek mindig megnyugtatnak,
szemnek kellemes, léleksimogató,
erőteljesek néha felzaklatnak,
máskor felráznak és kell a nógató.
Nem lehet mindig rózsaszín a világ,
jöhetnek majd erőteljes tónusok,
ne keressük majd azokban a hibát,
gyászsötét vár, lesznek fekete napok.
Omlik rád olykor éltető nap fénye,
máskor talán szürke felhő közeleg,
felnézhetsz a csoda kék derűs égre,
mindig lehet majd mindenből eleged.
Ma a halvány rózsaszín érintett meg,
holnap talán szépnek látom a lilát,
vagy fehér tisztaságát éneklem meg,
melyet nekem nyújt a kedves hóvirág.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Csodaszép vers. Nagyon szeretem a rózsákat. Kedvencem a mély bordó, az illata miatt.
Szívvel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen az olvasást és a kedves szavaid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Szép ´színes gondolatokat´hoztál!
Átélt és mindenben a szépet keresö gondolatokat,érzéseket!
“vagy fehér tisztaságát éneklem meg,
melyet nekem nyújt a kedves hóvirág.”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad a versem.
Szeretettel: Rita 🙂