Esteledik, levél szigeteket hord össze a szél,
domboldal tartja a fát, fa a ritkuló lombot.
Október esős avarillata, pad fölé hajolva
találkák titkáról mesét bontott – lágy dallamot,
és titkokat nyitott a csillagos ég.
Életét ünnepli most a fa, az eső mosta pad.
Bennük ötvöződik a tavasz, a smaragd
nyár, és az ősz színes világa.
Üzennek a fák, elmondják vallomásaikat a bokrok.
-Emlékszel, takaró zöldben jártunk, sétáltunk,
itt ígértem neked életemet – színes köveket
szedtünk, és tűzpiros leveleket.
Más világban, és egymás világában jártunk,
abban égve látott képek színébe
mártottuk egymást: te festettél, én írtam a képre.
Melegít az emlékezés, felénk indul a sok kép–
hajadon, vállamon sárguló levél,
melyet tovasodort fájától a szél.
Föntről lámpafény mutat utat, életre kel egy kép,
amely szívedben, e padon kapott csókról mesél.
Nézem e képet, látom a padot, felette a fényt,
e versben így küldöm a messzi jövő felé,
ami volt, az ősz így lesz mindenkié.
8 hozzászólás
Kedves Inda!
Én is nosztalgiáztam, az emberben sok olyan kép él, amit az egyik lefesteni tud a másik pedig leírni. Neked sikerült. Szép hangulatot varázsoltál vissza az én múltamból is. Köszönöm!
Szeretettel: panka
Kedves Futóinda!
Ez nagyon szép, köszönöm!
Szeretettel: Szabolcs
Csodálatosan írod le azt, ami szívednek gyönyörűség. Ha színeket képzelek, hiszen festményről írsz, akkor a legszebb árnyalatok tükröződnek nálam vissza, a képről.
Szeretettel:Selanne
Erre a hozzászólásodra, kellemes mosolyt küldök vissza neked, kedves, Selanne!
Valamilyen formában, féleképpen a színek kísérik az életünket. Sokszor izgulok is, egy-egy kép láttán, s arról írva, az indulás előtt persze kérdezem magamtól: vissza tudom e adni azt amit a szemem lát? Ez sokban függ a hangulattól is, és bizony nem mindég sikerül egy kép tükörképét szavakba, versben visszaadni, megörökíteni.
Szeretettel, Inda.
Köszöntelek nálam újra dpanka!
Örülök, hogy az időben emlékezve, valamerre, valahol megálltál. Meg is kell állnunk, életben kell tartanunk a hozzánk közel eső, de az időben távolodó emlékeinket.
Üdvözlettel, Inda.
Örülök kedves üzenetednek, Szabolcs!
Remélem látlak majd máskor is, szeretettel várlak, s a véleményeidet is várom.
Barátsággal, Inda.
Kedves Inda, szép ez a versed, fájdalmas és vidám egyszerre az emlékeket felidézni: mire gondol a magányos pad, s mire gondolnak az őszi lombok! Tetszett! Örömmel olvastam! Üdvözlettel: én
Kedves Bödön!
Rám szólt a párom, hogy írjak már valamit, hát fényképek böngészése közben találtam a fönt idézett parki fényképre, ahol, mint a versben is minden ott van. Azt a képet tettem szavakba, gondolatokba, és képekbe is, de az eredeti sokkal szebb.
Örülök, hogy néhány percre kizökkentettelek " valahonnan " a fönti világomba.
Barátsággal, Inda