a szinevéri tó fölé a reggel, alig fékezett
és elsuhant nyugatra.
Maradhatott volna még,
de csak azért is elszaladt sietve, nehogy szürkeség
terelje bús utakra.
Szürkeség, mely itt lapul
sok ezer éve, víztükörbe zárva. Csöndben és vadul,
csak úgy, miként a fagyvész.
Minden olyan bánatos,
hisz ezen tó a tört szerelmek őre. Sötétben tapos
ma parti sárba révész.