Veszek egy vásznat
ecsetből is párat
és gondosan kezdve
megfestem arcodat
Kék szemeidbe
kedvességet rejtek,
elringató békét
lángoló szerelmet.
Homlokodon kisimítom
bánatod ráncait,
mosolyba ívelem
görbülő ajkaid
Úgy vigyázok rád
mint színigaz barát,
kinek szerelemmel
nem hallod szavát.
6 hozzászólás
Nagyon kedves sorok, szívhez szólóak…
Gratulálok, Judit
Köszönöm szépen!
Szeretettel:Viktória
Óh, milyen csodás gondolatok!…:)
Akit szeretünk, azt felmagasztaljuk az égig…:)
Van azért úgy, hogy mellé fog az ember…:)
Nagyon tetszik a hangulata…Lyza
Szia Lyza!
Lehet melléfogni az biztos.Kockázat nélkül semmi nincs. De benne van a pakliban:)
Szeretettel köszönöm véleményed:Viki
Szia Viki !
Most találtam meg ezt a remek kis versedet, csodás hangulatot és kedvességet sugároz:)
Puszillak: Zsu
Szia Zsú!
Utólag is köszi!
Én is puszillak!