Szinte nem is érzem

Én nem hagytalak sosem magadra,
És fáj, hogy te gyakran megteszed.
Még a bonyolultságomban is annyira
Egyértelmű vagyok, könnyen olvasható,
Csak te nem látod meg soha, mi van
A sorokban.

A sarokban
Gyöngyök gurulnak, de ne is vedd te észre,
Kettőnk közül csak neked lehet bánatod,
Terítsd magadra, mint egy szürke köpenyt,
Burkold be magad a hideg ellen,
Mert ha még egyszer elhagysz, nem melegít
Mosolyom.

Ma sólyom
Szálljon feletted, mint a gondolataim a széllel,
Amíg még egyszer megcirógat nedves szempillám.
Olyan fáradt vagyok, hogy szinte nem is érzem,
Csak vérzem belül, vérzem, vérzem, vérzem.

(könyörgés)

Kegyelmezz nekem, mindenség Ura,
Múlhatatlan fény, Te, lelkek ostora,
Te szárítsd fel könnyemet, ha kérem!

Kegyelmezz nekem, örök ballada,
Végtelen sötétnek fénylő csillaga,
Mennybéli gyönyörű érem.

Ne engedj elveszni engem!