Fátyollal leplezik hegyek az arcukat,
lassan éled a harmatos táj!
Nehéz feledni angyali arcodat,
hiányod mindig nagyon fáj!
Ragyog a Nap, de homályban minden,
gőzöl az erdők nedves háta,
süvít a kasza a virágos réten,
hullnak a szirmok, tiporják a sárba!
Szárad a rend magára hagyva,
hová tűnt a sok szép virág?
Sajog a szívem rád gondolva,
és csak rohan e züllött világ!
Téged is sodor magával az ár,
törj a magasba, ne is nézz vissza,
tudom, neked már semmi se fáj,
Titkos könnyeket a föld elissza!
Letört ágak újat hajtanak,
vihar után szélednek a fellegek,
elnyomott vágyak bánatot fakasztnak,
még a Föld is néha megremeg!
12 hozzászólás
Szomorú a versed, a képek felelevenednek, látom a virágos rétet, látom ahogy semmivé lesz.
Szeretettel:Selanne
Nagyon szépen köszönőm, hogy időt szántál a versemre!
Valahogy a szomorú versek jellemzőek rám!
Szeretettel- szaty!
Szép.Képpé változik a vers, ahogy olvasom.
Üdv.: Phoenix
Nagyon szépen, köszönőm! Kedves vagy!
Szeretettel- szaty!
Kedves Szaty!
Láttatja, érezteti magát versed. Bánattal, fájdalommal tele sorok, a táj leírásában az ellentétes képek használata nagyon jó párhuzamot képez a tartalommal. Szép alkotás!
Üdvözlettel: Zsóka
Nagyon szépen, köszönőm! És örülök, hogy elolvastad!
Szeretettel- szaty!
Nagyon szép, és nagyon szomorú képeket láttat. Remek vers!
Köszi szépen, te is nagyon szépeket írsz!
Sok bánatot olvasok a soraidból.Gyönyörű képek.
Üdv:Aine
Nagyon szépen koszonőm kedves Aline!
Szeretettel-szaty!
Kedves Szaty!
Néha hiába nyílik ezer virág, csak a lehullott szirmokat látjuk. Mély bánat képeit láttam, s nehéz sóhajok szálltak a szélben. A visszahoztatlant "sirattad" versedben, megérintő sorokkal.
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: pipacs 🙂
Nagyon szépen köszönöm kedves pipacs!
Néha elfog a nosztalgia, és előjönnek a szép emlékeke.
Örülök, hogy be tekintettél hozzám!
Szeretettel: szaty♥