Szirompergetés

Mi maradt belőled?
Hazug csók egy véreres alkonyon,
A napsugárcsepp asztalod alatt,
S arcod törött tükör-boldogsága.
Nekem belőled ez maradt.

Mi maradt belőled?
Egy csendes éji láng,
S a habok húrja az ég alatt,
A zúgó homok a romvár helyén.
Nekem belőled ez maradt.

Mi maradt belőled?
A lebetonozott gesztenyefák,
S a szenvedő csend a fák alatt,
A levelek szürkén pergő hurrikánja.
Nekem belőled ez maradt.

Mi maradt belőled?
Néhány szó arcomra vésve,
Hogy el ne feledd a véremet.
Ez maradt belőled, a lábnyom,
Mit nem vesznek észre. Emberek!

Így kísértésbe sem eshetek.