Szemem előtt oh, sziromvarázs,
Igéz, mint megannyi lepke- szárnycsapás.
Reám néz, kacérkodik velem,
Olyan csalfa! Reám nevet. Hát legyen!
Még sírva pirkad, de fut a fény,
Víg, serény, tündöklik, mint a diadém!
Aranyba burkolja a csipás
Rügyező földet. – Olyan szép! – nem vitás!
Álmodik, remél, vár, hisz, bízik,
Zsong a mező, berek, egyre csak hízik.
2 hozzászólás
WOW.Szívből gratulálok,tényleg szép ez az alkotásod.Kívánok:Jó életerőt,jó egészséget,végtelen szeretetet,igaz jó társakat,minden elképzelhető jót,a minden napokhoz,hogy meg sok szép alkotásod születhessen;napjaink es eljövendő olvasóink szamara is./Sankaszka-Alejandro Beso Kiss Alexander Sándor-*Sincerely Blessings from sunny Andalusia**Con corazon desde bello Costa del Sol**Szeretettel a csodás napsütötte mediterráneumai távolból,Andalúziából**
Hálásan köszönöm az olvasást és kedves szavaid 🙂 Zsuzsa