hulló árnyak
szellőn szálló
pilleszárnyak
sápadt fények
síró lélek
éjbe fúló
megtört álmok
napba gyúló
fényvirágok
égre vágyó
mélyből fakadt
szívből jövő
lágy mozdulat
árnyak futnak
menny kitárul
abroncs kattan
kör bezárul
kar fonódik
most reám
– itt vagy
itt az én hazám!
6 hozzászólás
Kedves Draming!
Nevedhez méltóan álomszerű ez a vers. Az utolsó sorok minden szerelmes emberre ráillenek és épp ez benne a megfogó! Rövid, lényegretörő vers, szép képekkel. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Igazán örültem a tetszésednek – köszönlek!
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Tetszenek a rövid, mégis kifejező sorok.Kellemes vers.
Szeretettel: Ági
Köszönöm drága Ágikám 🙂
De nagyon kedves! 🙂 És szép is, és játékos is, és nagyon tetszik! :)))
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág!
Nagyon örülök kedves szavaidnak!
Köszönlek! 🙂