Igen! Viharfelhők feszülnek az égen,
szél se rebben, ám törékeny e csöppnyi csend,
merthogy a koraszülött feketeségben
immáron sorsunknak szimfóniája cseng.
Kiteljesedni látszanak a szólamok,
tudva, hogy a felhők fölött a nap ragyog,
és míg ámítjuk magunkban az istenit,
engem a te szíved, téged enyém hevít.
8 hozzászólás
Szia eferesz! 🙂
Még éjfél előtt egy perccel találkoztam verseddel, de akkor félálomban olvastam el.
Most újra megtettem.
Két költő lakozik benned. Az egyik szívcseréről ír homályosan, a másikban "Tébolyszufla" van és mindenféle más átmenetek, határozott férfiassággal. Az utóbbi jobban bejön, de nem tudom elmondani, mert elbújt az a másik költő.
Nem lehetne, hogy itt is láthatóvá váljon az a másik? Kérlek, beszélj vele! 🙂
Akkor lesz valódi a szívcsere, ha ezt megteszed. 🙂
A szólamok már kiteljesedtek, csak nem ebben a versben. Nem hiszem el, hogy a másik nem osztja meg velünk tehetségét!!! 🙂
Ez a vers nem te vagy. Amikből szemezgettem, azok talán igen.
Jó lenne itt is meglátni, hogy szólhassak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez a vers is én vagyok, de azért beszélek a másik én-nel is.
🙂
Szép napot!
…a törékeny…csöppnyi csendben…
átszürödnek az érzések…
Csodaszép,egymásért ´élö´érzések!
Gratulálok:sailor
Köszönöm sailor, hogy érzed a dobogását!
Üdvözletem!
Nagyon tetszett, abszolut jó 🙂
Szeretettel: Zsu
Köszönöm szépen, kedves Zsu!
Szeretettel: eferesz
Nekem ez tetszik Eferesz!
A képek is tetszenek.
Lehet egyszerű vagyok, mint a faék, de értem is.
Hmm 🙂
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen, a hasonlatod pedig gyönyörű.
🙂
Szeretettel: Szabolcs