Szívd körömig utolsó cigarettád,
Üríts fenékig utolsó poharad.
Nyüszíts, toporzékolj ezerrel, ha vesztesz,
de ne engedd, hogy megsajnáljanak.
És hajtsd a kocsid százezerrel,
had füstöljenek azok a gumik!
De kérlek, sohase fékezz a kanyarba,
A fékezés tudod, sose boldogít.
2 hozzászólás
Kedves Túlparti!
Valahogy az az érzésem a versed olvasása közben, hogy kétértelműséget sugall. És benne van valamiféle halálélmény megteremtése, halálvágy. Élj, ameddig tudsz, akár úgy, hogy két végén égeted a gyertyát. Soha ne alkudj meg! Az élet több területére is rávetíthető az alkotásod. Én még politikai élet is vélek benne felfedezni, de lehet, hogy tévedek. Üdv. Szilvi
Lehet, inkább csak indulat.
Az ember csak későn jön ré, hogy a kanyarokban nem fékezni kell, hanem padlógáz.
köszönöm, hogy olvastál.
üdvüzlettel: Túlparti