Szívem, Kelet

Keletre vágyom,
Hol a kukorica levele
Vágja szét a tenyerem,
S vérrel szerződök a
Friss terméssel,

Hol a folyó sodrása
Öleli a testem, majd
Húz le a mélybe,
S küzdök életemért
Az érintetlenben,

Hol komp szeli
A hullámzó habokat
S egy álmos révész
Visz át a fák csókolta
Zöldellő túlpartra,

Hol az öreg házfalak
Lassan omladoznak
S ha megsimítom az
Egykor azúrkék festéket,
Kezemben marad,

Hol még egy traktor
Veri fel a sűrű port
a végtelen mezőben
míg a nap sugara
a kalászt simogatja,

Hol egy bájos öreg arc
Mosolyog rám a padról
Hiába a sok emlék
S értelmetlen fájdalom
Életkedv mindig felragyog,

Hol nincs már semmi
Egy városi szempárnak
Vége sincs az unott óráknak
De nekem itt a hazám
Kelet-Magyarországon,
Szerelem-országom