Úgy fáj a szívem, doktor úr,
én gyakran, könnyezem.
Ami oly régen bent sajog,
egy elmúlt szerelem.
Emlék az, mely nem gyógyul be,
és néha felszakad.
Úgy fáj, úgy kínoz engemet,
nincsenek rá szavak!
Bár hajam őszbe vegyült már,
és szemem réveteg.
Még hajt a vágy, a tűz átjár,
felszítván lelkemet.
A szívem fáj, néha sajog,
és kínoz mélabú.
Emlék csupán, mely feljajdul
úgy fáj, oly szomorú.
Ó doktor úr, én látom még,
mint lebben a haja.
Míg érzem mélyen, itt belül,
milyen volt illata…
És doktor úr, még néha én
úgy hallom őt, mint rég.
Oly frissen, üdén, érzem azt,
hogy bennem él egy kép…
Ó válaszoljon doktor úr,
meggyógyulok e én?
Úgy vágtat szívem, oly vadul,
hogy bírja még szegény?
Ha tavasz jő, s a kikelet,
én újra olyan leszek.
Mint örökifjú emberek,
fülig szerelmesek…
16 hozzászólás
Kedves Albert!
Ez gyönyörű. Tegnap én is éppen a szívről írtam, bizonyára benne van a levegőben, nem lehet véletlen, hogy éppen most vetted elő ezt a szép verset. Ha most önző lennék, magaménak érezném versedet,… de tudod mit, önző leszek, és magammal viszem! 🙂
Ilyen csodát nem hagyhatok itt! 🙂
Szeretettel gratulálok!
pipacs
Kedves Pirospipacs!
Szerintem is sok dolog nem véletlen a földön. A szívről írni hálás dolog, mert a végén úgyis a szerelmes szívnél kötünk ki. Csak legyen elég ihlet! 🙂
Köszönöm gratulációdat és örülök, hogy tetszett a versem!
Alberth
Kedves Albert !
Jó itt Nálad ! A versedben minden benne van.
Sok szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Szinte mindenkinek maradt a szívében vágy egy be nem teljesedett szerelem, vagy csak esetleg egy el nem csókolt csók miatt. Kár hogy az ilyen szívfájdalomnak nincs orvosa. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál ismét! 🙂
Szeretettel: Alberth
Doktor úr, a maga szíve sose fáj…? Emlékszel erre a gyönyörű sanzonra, kedves alberth? Ezt élesztetted most újjá versedben, nagyon ügyesen és szépen. Gratulálok.
Kedves Irén!
Csákányi László előadásában nagy sláger volt az a dal és sokat ment a rádióban is. Emlékszem rá, s néhány strófára is emlékszem még.
"Doktor úr, a maga szíve sose fáj?"
Ez a versem is valóban hasonló. Talán a slágert sokan elfelejtették és nem is hallható már régen. Ezért is ez a vers többek között. 🙂
szeretettel: Alberth
Szia!
Ezt mindannyian el sirhatjuk a Doktor urnak ,nagyon tetszik. Koszonom ,hogy feltoltotted.
Messina
Kedves Messina!
Sajnos, a szívgyógyászok fonendoszkópján nem diagnosztizláhatóak az ilyen szívfájdalmak. Ha a sóhajok alapján a fájó, szerelmes szíveket meg tudnám gyógyítani akkor én lennék a doktor úr. De így csak verset írok róluk. 🙂
Örülök, hogy nálam jártál és olvastál!
Szeretettel: Alberth
Kedves Albert, hát nem tudom, baj-e ez, vagy inkább kívánatos állapot…
tetszett a versed
Kedves András!
Mindkettő szerintem. A szívbéli érzelmek a legszebbek és a legnagyobb boldogságot jelenti beteljesedésük. Ám az érzelmek elutasítása kegyetlen fájdalom. Persze idővel inkább az emlék haloványan sajgó szépsége marad meg, mintegy bevésődve a szívbe. Talán olykor ragaszkodunk is ehhez a szívfájdalomhoz, ha egy nagyon szeretett személy emlékét hordozza.
Üdvözlettel: Alberth
Kedves Alberth!
Kedves Alberth!
Nem hiszem, hogy a doktor ezen segíteni tudna…
De nem is hiszem, hogy kellene, hiszen ezek az érzések
nagyon szép sorok ihletői lettek.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
A doktor nem is tud segíteni, hiszen ilyen szívdoktor nincs is. De mégis jó róla írni és olvasni. Ezáltal megosszuk ezeket az érzelmeket, s felébrednek a sajgóan szépséges emlékeink. 🙂
Köszönöm látogatásodat!
Alberth
Kedves Alberth!
Jó is rossz is! De mindenképpen megnyugtató érzés, amikor erős vágyakozást érzünk valaki iránt! Ezzel tudjuk, hogy helyén van a szívünk!
Ha elmúlna bármlyen érzelem, hogy írhatnánk bármiről is, nem?:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
A régi öregek azt mondták, a "szerelem esztelen", "fiatalság, bolondság". Bizony, mindkettő vállalható, sőt az ilyen szívfájdalom is. Persze, akik kosarat kapnak, azok fájó szívvel sóhajtoznak a megálmodott kedves ablaka alatt. Ezeket hogyan lehet kigyógyítani? Talán egy másik kedves szerelme által. Mert bizony én inkább a hoppon maradt szerelmesekről írtam ezt a verset. 🙂
Köszönöm gratulációdat!
Alberth
Kedves Albert!
Ez a fajta "szíybetegség sajnos, vagy nem sajnos kronikus" ,nem korfüggő.
Azért jó néha "szenvedni" tőle.
Barátsággal:Margó