Szívkarc

Lángra gyújtottad lelkemet,
S testem is melegedni kezd,
Szíved karcolja szívemet,
Akár a tű a bakelitlemezt.

Most perzsel a tűz, éget,
Nem oltja el semmi soha,
Vad lángba kap lelkemen át,
S testemen így száguld tova.

Remeg a testem a testedért,
Lelkünk összecsókol végre már,
Egy érintésed végleg felcsigáz,
Izgalmam, s vágyam rádtalál.

Összefonódva élni a csodát,
Kéjes sóhajok közt tettre készen.
Lihegve, ritmust váltva csendben,
Várom a kéjt, hogy elemésszen.

S mikor már elégült minden vágyunk,
Puha párna a tested lesz nekem,
Izzadtságcseppek érintését várva,
Egy testként lenni, ez a szerelem