József Attila emlékére
Izzadt testem nyomorával
érzem a tőled örökölt kínt,
mely átszövi végtelen napjaim,
s beköltözik szívem minden
apró, megfáradt dobbanásába.
Lelkemhez szól minden szó,
s lüktet véredényeimben,
zubogva tombol agyamban,
zakatol megsüketült füleimben,
mint a feléd száguldó vonat.
Még élek reményt vesztve.
Éltetnek oly kemény szavak,
hisz' te vagy védőangyalom,
s híd a józan valósághoz,
ajándéka nehéz álmaimnak.
Nagy bánatot hagytál nekem,
már az Úr elé vittek lépteid,
lebegsz az öröklét habjaiban,
onnan szemléled tétova lépteim,
s mint hű tanító velem maradsz.
8 hozzászólás
Nagyon mélységes és költői alkotás!
Gyönyörű!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm kedves Fél-X!
Valóban a mesteremnek tekintem!
Nagyon szeretem a verseit…
Szeretettel láttalak: Tünde
Ez gyönyörű, kedves Zuzmara!
Főleg a híd allegóriája fogott meg. Tehetséged nyilvánvaló, így tovább!
Köszönöm kedves Bálint!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Lenyűgöztél! :))) Gratulálok!
Szeretettel: pipacs
Tudod kedves Ilona, ami a szívemen az a számon… (papíron)
Szeretettel láttalak: Tünde
Aktualitását nem veszti el ez a versed, szeretet árad belőle a költő felé. Szeretem én is a verseit.
Gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán!
Igen, szeretem József Attila verseit. Valamiért közel állnak hozzám. Olvastam az életéről is és persze a hozzátartozók "nyilatkozataiból" is. Tudom őrültnek tartják (tartották), de ne feledjük az őrültet és a zsenit hajszál választja el… Mindenki magában döntse el hová sorolja.
Az élet-igazságai amiről szólnak írásai, a mai napig lenyűgöznek…
"ZUZMARA
Fürtöm szöllőkhöz volt hasonló
s most hüvelyében rohadt borsó.
Fekete szemei peregnek,
hulló könnyemmel keverednek.
Óh kínos, szögletes mulásom,
széltörte, fehér hajlongásom!
Koppanó hátam iramlása!
Csonka szerelmem forradása!
Óh égbolt csontos tisztasága –
éhen halottak fagyossága!
Hunyor nélküli nyugalommal!
Tettembe vetett bizalommal!
Gyémántos, hűs heringen élek,
bútoraim az égi fények,
körmeim egyre keményebbek,
de a rózsái fehérebbek."
Szeretettel láttalak: Tünde