Most nem érzel semmit.
Mosolyogsz, ajkad megfeszül.
Szíved, akár a szél fútta függöny,
dagad.
Még nem érzel semmit.
Boldog vagy. Szabad.
Gondolatok mint hullámok a folyón
cikáznak benned szüntelen.
Lásd most már magad!
Ébredj fel álmodból, nem vagy már kisgyerek!
Igazán nem érezted?
Szögekkel szurkálta szívedet.
Kereste, kutatta azt a helyet,
azt a véres, lilás pontot,
azt az apró, hártyás sebet,
melyet könnyen áttörhetett.
Tényleg nem érezted
a kicsiny szúrásokat
mint szúnyogcsípéseket?
S megtalálta.
Már kalapács sem kellett.
Most nem érzel semmit.
Mosolyogsz. Ajkad megfeszül.
Szíved, akár szél fútta függöny,
dagad.
Már nem érzel semmit.
Csak te vagy: saját magad.
3 hozzászólás
Kedves Hajnalcsillag!
Először is gratulálok. Tetszik a vers. Jól sikerült. Önmegszólító, és a témája sem idegen. Nagyot dob rajta a keretes megoldás! Van igazán eleje, és vége. És egy jótanács: Az ember sosincs egyedül! Csak nyisd ki a szemed! Kitartás!
Üdv.:
Serafis
Kedves Serafis!
Köszönöm a dicséretet és a biztatást is!:) Vannak versek, amiket egyszerűen muszáj megírni. Ez például ilyen.
Üdv: Hajnalcsillag
Kedves Hajnalcsillag!
Fájdalom és szomorúságot érzek versedben, amely végigfut rajta, mintha valakit, vagy egy érzelmet kicsit siratnál. Lehet, hogy elhagytak, lehet, hogy megbántottak. Versedben mondtad el bánatodat. Ilyen az emberi sors, az embert élete útján érik kellemetlenségek, fájdalmak. De nem szabad abban megragadni, hinni és bízni kell a jövőben, s abban, hogy eléred majd vágyaidat, hiszen fiatal vagy, előtted az élet. S én azt kívánom, hogy teljesüljenek vágyaid érzelmileg éppen úgy, mint abban, hogy az irodalmat kedveled, s egy olyan helyhez csatlakoztál, ahol kibonthatod szárnyaidat. Remélem, jól érzed magad közöttünk. Írjál sokat, sokan kezdték már itt, és néhány év múlva sokat fejlődhettek, ha elfogadták a jóindulatú kritikákat és tanácsokat.
Szeretettel köszöntlek körünkben: Kata