Lehetne rosszabb is, de így se jó,
izzadt hátamat marja a só,
csattan a korbács, nem mindegyik ér,
kevés az étel, kínból a bér.
Aszalt torkomat reszeli a por,
nagyurak máját hizlalja a bor,
szolgának születtem, tanú rá az ég,
vérző sebeimet hűti a jég!
4 hozzászólás
Kedves Szatyi!
Bár, gondolom a "csattan a korbács" csak költői túlzás, nagyon sok emberre hatalmas nyomás nehezedik. Sok mindent el kell viselni ahhoz, hogy munkahelyünk legyen/megmaradjon. A fizetség pedig….mikroszkóp alatt egészen nagynak látszik.
Üdvözlettel: Zsóka
Hát igen, az ember embernek alá van rendelve, nem mindegy, hogy hogyan.
Van, hogy hiába gürcölünk még sem jutunk egyről a kettőre.
szeretettel-panka
Kedves szaty
Gratulálok a versedhez!
Sajnos sokan átérezzük az írásod!
Kitartás!
Szeretettel: Béla
Kedves Béla!
Nagyon szépen köszönöm! Ma már nincs korbács, csak lelki terrol, és az szerintem még rosszabb!
Szeretettel: szaty