Összekuszálódva áll előttem az élet.
Lecsupaszítom. Add ide a késed!
Aranyarc szürkén néz mellém;
Tán más képet festett nékem a jövő?!
Az őserő utakat szövő
Árnyalt alkonya másként lát engem, mint én?!
Nem vagyok én élettől rángó magányos szén-
Darab! Szakadnék.
Fáj az, mi elmarad.
Rab vagyok? Még nem érzem. Hát szólj rám!,
Hogy ne sebezzem halálra a bilincs.
Ha új úton kell járnom, hát szólj rám!,
Hogy ne könnyezzem azt, ki nékem már nincs.
2 hozzászólás
Uhh. Szavakat sem találok. Nagyon nagyon tetszik…
Gratulálok!
Jodie
Nem rossz, engem megfogott.