Szólok de nem érted…

Beszélsz hozzá és mondod az álmod.
Hozzászólsz, és a szemében látod,
érdekli, hiszi vagy átérzi-e amire vágysz most.
Legmélyebb titkaid, eltitkolt vágyaid
a felszínre törve,szavak formájában életre kelnek.
Meséled, mondod az álmod,
de a szemében a hitetlenkedést látod.
Úgy vágysz tőle egy jó szóra,
mintha azon az életed múlna.
Úgy vágytad, hogy lássa,
de őt mindez,
egy cseppet sem hozta lázban.
Nem szólt semmit!
Csak hallgatott.
S, mint egy könyvet
amit kiolvastak,
ő úgy a mondandód végighallgatta.
S ahogyan a könyvet, ha a végére értek
visszateszik a polcra.
Úgy tett félre engem, ahogy mondandóm végére értem.
S ment tovább a dolgára.
Hát én értem, de tényleg.
Egyszerű, amit érzel:
Nem hiszel bennem,
s nem hiszed,hogy elérem.
Hát én értem, de tényleg!
Viszont most jól figyelj, kérlek!
Eljátszván a bizalmamat,
semmibe véve az álmomat,
széttiportad amiben élek,ami éltet.
Azt ne várd, hogy elnézzem.
Ne kérd, hogy ismét felfedjem, az igazi énem.
Te csak egy képet kértél, azon a napon.
Egy képet, amit látni akarsz.
A valós énemet eltolva magadtól,
álmaimat semmiben véve,
szótlan maradtál.
Nem dicsértél! Nem is szidtál!
Viszont el sem hitted,
fel sem fogtad, amit érzek.
Akkor most egy képet adok magamról.
De majd ne panaszkodj,
amikor rájössz,hogy a kép,
amit kaptál nem karolhat át!