Szavak közt
keskeny ösvényen
bandukolok,
nyomorgó igéket idézek
mi lebírná teltében
az őszüllő időt
a hangzavarban
nyomorék gondolatok
fetrengnek vihogva,
szétszórt,kopott jelzők
hazudnak hamisan
álrímek között,
tollal a kezemben
a papírt bámulom
s hallom
saját némaságom.
7 hozzászólás
Tetszik a hangtalan megszólalásod! Jó a versed! Gratula!
Kedves gyogyo!
Ez a vers nagyon egyben van, sehol egy elvarratlan szál. Nagyon jók a jelzőid, azt hiszem azokkal tüzeled fel igazán.
Gratuálok: A.
Néha a szavak is hazudnak (vagy nem is annyira ritkán), s talán a némaságot is lehet hallani. Jó a versed. Gratulálok hozá!
Colhicum
Annyira jó hogy enm erőltetted bele a rímeket.
Egyszerűen tudtam hogy a szavak közti keskeny ösvény acend, a hallgatás.
Valahogy vissszaadtad.
(őszülő egy l )
Nagyon tetszett a versed, milyen szépen lehet szólni "hangtalan". Gyönyörű!
Mély érzést sugallsz, az elmúlás..az a fránya elmúlás…a némaság hatalma. Nagyon jó vers. Gratulálok!
Jó. Költői kínok… (üdv.Á.E.)