Szombaton reggel együtt néztük a csillagot,
Mely az égen egyedül ragyogott!
Lassan elhalványodott, ahogy keleten
A nap mindent pirossá változtatott!
Oly szép volt az ég és kicsi a forgalom,
Így nyugodtan nézhettük a természetet!
Lassan a sötétből árny lett és fény
Ahogy a szívünkben is ragyog egy fény!
Ezt a fényt nem bánthatja senki
Közénk nem fér már semmi!
Szerelmünk úgy lobog, ahogy a Nap,
Mikor vörösen, lángolva, hoz új napot!