Hűs erdőben, zöld lomb alatt
Dalos madár sírva fakadt.
Mi bántja a kismadarat?
Elhagyták, egyedül maradt.
Hűs erdőben zöld lomb között
Egy volt a sok madár között,
Velük vidáman körözött,
Ám a többi elköltözött.
Hűs erdő zöld lombja fölött
A repülésbe jól belejött:
A többivel rajba verődött
S messze repült, majd visszajött.
Hűs erdő zöld lombja fölött
Uralta a híg levegőt,
S míg a többivel körözött,
Napsugarakban fürdőzött.
Ám az erdő lombja alatt
Emberállat arra haladt,
Osont, észrevétlen maradt
S szárnyon lőtte a madarat.
Beszűkült számára a tér,
Bokrok alatt mászkál és fél.
Nemsokára eljön a tél
És az semmi jót nem ígér.
2 hozzászólás
Amint látom, Te még a hagyományos versírás szerint minden sort nagybetűvel kezded.
Most azt mondom Neked, hogy ezt már többen elhagytuk, mivel csak a magyar helyesírás szabályai szerinti mondatokat kezdjük nagybetűvel, és a sorokat pedig mint Te is, a megfelelő pontozással, írásjelekkel zárjuk.
Ez már elfogadott, és jobb is így. Persze, ez nem hiba, vannak még mások is, akik a hagyományt
tisztelve, nem tértek ehhez.
Üdvözlettel: Kata
Ezen már tűnődtem én is, de egyelőre a hagyománytisztelet erősebb bennem. A rövideket talán tényleg írhatnám kis kezdőbetűs sorokkal… a Szösszenetek négy (és hat-) sorosai mind ilyenek. Majd meglátom.
Üdvözlettel: Attila