Csak egy tea, megszikkadt kenyércsücsök,
a tüdő zihált, kutatta a levegő oxigénjét.
Asztalra kiszórt lencse, egy merész tükör,
mely mutatni merte az öreg csont-kezét még.
Régen piedesztálra emelték. Szeme víztükör-
kék óceán, lélekromboló delej. Ma már sötét
árnyak ülnek köré. Szíve magányos, kopár börtöné.
Nincs kegyelem. Szétzilálta szépségét a kor.
Minden volt bája, ráncokban rostokol.
Szomorú látnok…
By barnaby
7 hozzászólás
Kicsit horrorisztikus.De elkapta figyelmem…nem szaladtam el mellette.
Köszönöm szépen, hogy megálltál, és olvastad. Üdv.:B:)
Kedves Barna!
Remek ábrázolása az időskornak.
Nagyon tetszett, szépen felépített versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen az olvasást és a tetszést is kedves Ica
Örömmel látlak mindig verseimnél. Szeretettel üdvözöllek:b:)
Szomorú látni!
Olyanra festetted, nagyon, kedves Barnaby!
Szeretettel:
Ildikó
Köszönöm Ildikó, hogy olvastad. Üdvözlettel:B:)
Sajátságos ábrázolás,de nagyon jó kedves Barna.
Tetszett !
Szeretettel: Zsu