Mióta elmentél, csak forgolódom éjszaka.
Megrögzötten várom, de nem szólít az éj szava.
Halk reccsenés a fák közt, egy ki nem mondott szó
Zuhant le a földre. Veled volt csak jó.
Mióta elmentél, csak kínzások a hajnalok.
Megrögzötten félek, sosem lesz a hajnal jobb.
Madárcsicsergések hangja szélben megremeg,
Ki fog szeretni már ezek után engemet?
Mióta nem vagy itt, járom utam egyedül.
Mind a jó, mind a szép messziről kikerül.
Vad virág, süt a nap, zord világ, hó esik.
(Mióta nem vagy itt, ez van csak velem itt.)
Mióta nem vagy itt, nem jönnek a szeretők.
Elterült lelkem egy rozoga heverőn.
Zárt a szív, ködrendszer á-lomtalanít.
(Mióta nem vagy itt, ez van csak velem itt.)
2 hozzászólás
Gyönyörűen írod le a szerelmes hűség fogalmát.i Kösözönöm!
Kedves Emese!
Amit ide írtál, az versnek nagyon is szép, azonban ha szonett szeretnél írni,
akkor át kell nézni, hogy a szonetteknél milyen feltételek vannak. Kétféle
van, mindkettőnél más-mások a feltételek. Egyik angol, a másik olasz.
Tehát előbb nézd meg, és tanuld meg a legfontosabb feltételeket, és csak
azután kezdd el. Ha megtanulod, akkor szeretni fogod.
Nézd át, kinél olvashatsz szonettet, és valamelyiktől kérjél tanácsot.
A szép versedet szeretettel olvastam:
Finta Kata